2023 örökre emlékezetes marad a számomra, mivel ez volt az az év, amikor egyszerre ismertem meg az AI alapú képgenerálás poszt modern és az analóg filmes fotózás retro világát egy komolyabb kiégés kellős közepén, amiből végül a fényképezés mint hobbi segített kijutni.
Ahogy válogattam le a 2023-as galériákat, egyből eszembe jutott, hogy csinálni kéne egy király videó klipet a legizgalmasabb fotóimból, viszont egy egyszerű slideshow valahogy túl steril lett volna, ezért részben AI segítségével életre keltettem a képeket, amik a kellemes synthwave dallamokkal megtámogatva nagyon jól visszadják az év hangulatát.
"Felfal a digitál, analog b@szatom"
Ez az Analog Balaton idézet foglalja legjobban össze azt, amit idén átéltem. Digitális tartalom gyártóként eleve sok időt töltök a számítógép előtt egy kis szobába zárva és sokszor küzdök az munka/magánélet egyensúly megteremtésében. Nem könnyű ez a munka, mert egyik oldalról lépést kell tartani a folyamatosan változó technikával, a másik oldalról meg a szintén változó ügyfél igényekkel is. Nekem idén, nagyjából 8 év után jött el a pillanat, hogy befásultam és egyre kevésbé élveztem azt a munkát, amit korábban nagy szenvedéllyel végeztem, egyszóval kiégtem.
Szerencsére hamar észrevettem magamon a tüneteket és időben elkezdtem velük foglalkozni többféle terápiás módszerrel, de a fotózás volt az aminek a legtöbbet köszönhettem ezen a téren, különösen az analóg filmes fényképezés, aminek megismerésével egy varázslatos új hobbival lettem gazdagabb. Régóta gyűjtögetem a polcomon az analóg objektíveket, de idén végre rászántam magamat, hogy felpattintsam őket a digitális gépemre és nagyon élveztem a manuális beállításokból fakadó "gépészkedést" illetve az öreg lencsék bájos képi világát.
A régi technikával fotózni kihívás, mivel sokkal több múlik a fotós képességein, jóval kevesebb dolgot old meg az automatika, viszont a digitális rögzítés még így is nagyon kényelmessé teszi a fotózást, mivel szinte végtelen képet készíthetünk és így korántsem gondoljuk meg annyira, hogy mi is az, amit lefényképezünk, ráérünk majd a számítógépen leválogatni a jól sikerült képeket. Ezt a mankót szerettem volna elengedni, amikor befűztem az első tekercset anyósom Kiev-4-es gépébe és magammal vittem az Inotai hőerőműbe.
A filmes fényképezés teljesen más figyelmet követel meg a fotóstól: itt szinte minden rajtunk múlik és a képkockák száma sem végtelen, ráadásul nem látjuk egyből az elkészült képet, emiatt sokkal nagyobb örömet is okoz egy-egy jól sikerült kép látványa. Engem teljesen magával ragadott ez a folyamat és nagyon hamar megtanultam mind előhívni, mind digitálisan beszkennelni a negatívjaimat. Felszabadító érzés fizikai médiummal dolgozni a digitális korban és a sok bíbelődést, odafigyelést igénylő munka folyamat kellemes kikapcsolódás, igazi flow élmény a számomra, ami sokat segített abban, hogy visszanyerjem a képalkotás felé érzett szenvedélyemet.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy elhanyagoltam a digitális technikát, hiszen a munkám során alapértelmezetten azt használom, és azért hobbi szinten is jól esik az a képminőség és megbízhatóság, amit a modern gépek és objektívek biztosítanak, nem is beszélve az utómunkában rejlő kreatív lehetőségekről, viszont itt is kapóra jön az a szemlélet amit a filmes fényképezés során tapasztaltam meg és azt vettem észre, hogy kevesebb ellőtt képből sokkal több lett a "jó", mint korábban.
Munka vagy hobbi?
Erre a kérdésre kerestem a választ és arra jöttem rá, hogy a kettőt muszáj szétválasztanom és fontos, hogy saját hobbi projektekkel is foglalkozzak a hétköznapi megbízások mellett. Szolgáltatóként az ember mások elképzeléseit igyekszik több kevesebb sikerrel megvalósítani és ha nem fordít elég időt és energiát a saját elképzelései és fantáziái megvalósítására akkor előbb vagy utóbb óhatatlanul ki fog égni.
Számomra sokat jelentett, hogy csatlakoztam egy művészet terápiás fotós csoportba és újra felfedeztem az alkotás örömét, valamint jobban megértettem a saját ambícióimat és a képalkotáshoz fűződő viszonyomat. Az elmúlt évek hangulata elég borús volt, nagyon turbulens korban élünk és rengeteg minden változik meg körülöttünk rövid idő alatt. A kreatív szakmákat sosem látott mértékben alakítják át a mesterséges intelligenciára épülő szolgáltatások és programok és ez sok frusztrációra ad okot, viszont ha kellő nyitottsággal és kíváncsisággal állunk ehhez hozzá akkor könnyebben megbírkózhatunk ezzel a változással.
Egy dolog biztos: soha semmilyen gép nem fogja tudni pótolni a személyes tapasztalainkat és semmilyen AI által generált kép nem fogja tudni visszaadni a felfedezésnek azt az örömét, amit fotózás közben élhetünk át. Számomra nagyon sokat adtak az idei év fotózásai és az a sok kaland meg utazás amit ezek során átéltem. Ezt a hangulatot szeretném a későbbiekben átadni ezen a Blogon, remélem velem tartotok ezen az utazáson. Boldog Új Évet Mindenkinek, találkozunk 2024-ben! Povázsai Laci
