Amióta elkezdtem filmre is fotózni, folyamatosan próbálkozom a különböző színes filmekkel és igyekszem megkeresni a választott fotó témámhoz leginkább passzoló márkákat/típusokat. Fotós oldalakat böngészgetve akadt meg a szemem a FujiColor Superian, amelynek jellegzetes lilába hajló kékei és pirosba hajló sárgái ideálisnak tűntek az ősz színeihez.
Persze az is jól jött, hogy korábban kaptam egy 400-as tekercset amit a mártélyi fotós túrámon eleve el szerettem volna lőni és ez még kiegészült egy lejárt 200-as verzióval is, szóval nem kellett spórolnom az ellőtt kockákkal, volt anyagom bőven. Be is fűztem gyorsan a gépembe a 200-ast és felpattintottam a Vivitar 35mm F2.5 optikámat egy kis hangulat fotózáshoz. Barátaimmal mindenáron meg akartuk látogatni az egyik helyi italmérést, ami meglehetősen mutifunkciós szerepet látott el: egyszerre horgászbolt, presszó és gázcsere telep ami valószínűleg csak budapesti szemmel nézve szokatlan párosítás. A 200-as Superia ezzel az optikával nem volt a legjobb választás beltérre, de így is sikerült értékelhető képet lőni.
Ez a probléma megszűnt a szabadban, ahol nagyon jól jött ez a sokoldalúan használható gyújtótáv és egész jó életképeket/portrékat sikerült készítenem társaságunk tagjairól. Ha csak egy objektívet vihetnék magammal a Canon AE-1-emhez akkor tutira ez lenne az, nagyon tetszik a képe: egyszerre modern, de van benne valami egyértelműen régimódi, amihez a Fujicolor Superia színei nagyon jól asszisztáltak.
Hamar el is lőttem az első tekercset és befűztem a helyére a vadiúj, 400-as érzékenységű "tesóját", hogy másnap hajnlaban megcsípjem a felkelő nap fényeit. Ehhez azért már egy komolyabb objektívet választottam, méghozzá a Canon FD 80-200 F4.0L tolózoom-ot. Ezekkel - no meg egy praktikus kis utazós állvánnyal - felszerelkezve vágtam neki a hajnali sötétségnek és kislattyogtam a gáton a falu szélére megvárni a felkelő napot.
Borult volt az idő, csak lassan szűrődtek át a napsugarak a felhők mögül, de a látvány az egészen elképesztő volt. A gátról szétnézve a táj egyszerre volt szép és lehangoló, ahogy a rozsdásodó és düledező épületekre mintha valami égi fény sütött volna le. Abszolút filmbe illő jelenet volt ez, bármelyik most futó poszt apokaliptikus sorozat főcíme kezdődhetett volna ott, Mártély szélén.
A szebb színek érdekében polár szűrőt is használtam ami sokat levett a fényből, ezért hosszú záridőkkel és önkioldóval dolgoztam, hogy még véletlenül se remegjen be az objektív. Az élesség állítással kicsit meggyűlt a bajom, mert a tolózoom-os megoldás miatt a zoom-ot és az élességet is ugyanazzal az igen méretes "gyűrűvel" állítja az ember. Maga az objektív a korához képest meglehetősen éles, azonban elég gyakorlott kéz és éles szem kell a pontos élesség állításhoz.
Hívás és szkennelés után nagyon lesett az állam a képeken. A színek először furcsák voltak a Kodak és a Lomography színes filmek után amikkel korábban lőttem, de egész hamar megszoktam őket és most már kimondottan megszerettem ezt a külalakot, szerintem nagyon passzol az ősz színeihez és a portréknak is nagyon jól állnak a pirosas bőrtónusok. Nem biztos, hogy mindig, minden alkalomra ezt választanám, de biztosan lesz helye egy Fuji tekercsnek a táskámban a jövőben is!
