Egy nagyon jó barátom lepett meg a születésnapomra egy tekercs Kodak Portra 400-al. Jó előre eldöntöttem, hogy valami nagyon komoly alkalomból fogom majd ellőni még a nyáron, de addig vaciláltam, hogy mi legyen az a "nagyon komoly alkalom", hogy a nyárnak szépen vége lett. Szerencsére az ősz beköszöntével azonnal szembejött egy hangulatos mini fesztivál, a Bartók Feszt, én meg befűzhettem végre a gyönyörű színeiről legendás filmet a gépembe.
A Kodak Portra filmcsalád az egyik "legprofibbnak" tartott színes film azok közül, amik még ma is gyártásban vannak. Jellegzetes aranyló sárgákat és ciánba hajló kékeket ad ki magas élesség mellett. Idén már volt dolgom más Kodak nyersanyaggal és már nagyjából tudtam, hogy milyen téma "áll neki jól". A Bartók Feszt pont ilyennek ígérkezett. Újbudaiként alap volt, hogy kimegyünk rá, mivel a Műegyetem környéke és a Duna part amúgy is remek fotó téma. Viszont abban is biztos voltam, hogy nem akarok fotós táskát vinni magammal és objektíveket cserélgetni a tömegben, ezért úgy döntöttem, hogy teleobjektívet viszek mégpedig egy Canon FD 80-200mm F4.0 L zoom-ot, amit még tavaly szereztem be.
A Műegyetem felé sétálva nem bírtam ellenálni a gyönyörű napfénynek és hosszú árnyékoknak, amik a környék épületeinek kellemes hangulatot kölcsönöztek. A Bartók Feszt felé közeledve már lehetett látni, hogy rengeteg ember igyekszik a rendezvényre és a helyszín percről-percre elkezdett megtelni emberekkel. Néhány hangulat kép lelövése után szólt a feleségem, hogy most fog beszédet mondani a polgi meg a főpolgi, szóval gondoltam bevetem magam a tömegbe és kipróbálom, hogy milyen lehetett egy 80-as évekbeli rendezvény fotós dolga :) Érdekes volt a tömegben állva a szememet a keresőn tartva várni percekig a megfelelő pillanatra. Hamar megszoktam és szerencsére az emberek is nagyon előzékenyek voltak így zavartalanul fényképezhettem az öreg toló zoom-al :) . Ez az objektív kellően éles, de nagyon finom kézzel kell állítani rajta az élességet, hogy a megfelelő eredményt kapjuk. Szóval nem érdemes bízni a kapás lövésekben, inkább meg kell keresni a jó kompozíciót és türelemmel kell várni.
Eddigre már a tekercs vége felé jártam és a lemenő nap fényeit látva visszatértem a hangulat képekhez, hogy megőrizzek valamit a környék jellegzetességeiből ezen az ősz eleji estén. Utána gyorsan hazavittük a gépet és még vissza tudtunk térni felszabadultan bulizni az Ivan and the Parazol koncertre.
Az előhívás után alig vártam, hogy szkennelhessem a képeket és végre meglássam, hogy mi is sikerült ebből a fotóriportból. A Kodak Portra nem okozott csalódást: a színek nagyon tetszenek, nagyon mennek a fotó témához viszont legközelebb kicsit fölé fogok exponálni és jobban figyelek az árnyékokra, mint most. Az egyetlen gondom ezzel a színes filmmel az ára, ami miatt erősen megfontolom majd a jövőben a használatát.