Az ősz elején több napot a Tisza holtága mellett töltöttem barátaimmal Mártélyon és kimondottan analóg fotósorozatokat készítettem. Egy barátom elhozta a szoci-éra egyik legelterjedtebb utazós gépét, a Szmena 8-ast, amiben egy évtizetek óta lejárt Kodak T Max 100-as fekete fehér tekercs lapult. Így volt szerencsém személyesen kipróbálni a kis masinát.
Gyerekkoromban több ismerősnek is volt Szmenája és én is játszottam egy tönkrement példánnyal, de képet soha nem készítettem vele. Ezek a gépek annak idején kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy a fényképezés a vékonyabb pénztárcájú és a fotózásban kevésbé jártas emberek számára is elérhető legyen. Olcsó anyagokból, leegyszerűsített funkciókkal készültek, és az egész megjelenésük inkább hasonlított egy játékszerre, mint komoly fényképezőgépre.
2023-ban kézbe venni egy ilyet azonnal mosolyt csal az ember arcára: a kezelőszervek nagyon primitívek. Az élesség állítást a távolság alapján lehet megtippelni, amit aztán beállíthatunk az objektív "fókusz" gyűrűjén. Arra viszont nincs mód, hogy visszaellenőrizzük, szóval nem baj, ha jó a szemmértékünk. A záridő kiválasztása szintén tippelős: egy másik gyűrűn választhatunk különböző időjárási szituációkat szimbolizáló piktogramokból: minél "naposabb" időre állítjuk a gépet, annál gyorsabb záridőnk lesz és minél sötétebb, annál lassabb. A gép további érdekessége, hogy a film továbbításával nem húzzuk fel a gépet, azt egy vézna kis kar biztosítja az objektív mellett.
Elvárások nélkül akasztottam a gépet a vállamra, és komótosan kislattyogtunk a mártélyi Tisza holtág partjára Totya barátommal, hogy lőjünk néhány hangulatképet meg portrét. Az első kép ellövésekor meghallottam a Szmena 8 gyerekjárékra emlékeztető zár hangját és azonnal elbizonytalanodtam, hogy ebből vajon mi fog kisülni.
A helyszín nagyon hozta a nyugodt, elmélyülésre teljesen alkalmas hangulatot. A naplemente is szép fényeket hozott magával, ami hamar átlendített a géppel szemben érzett bizalmatlanságon és hamar átvette a helyét a fotós ösztön, a téma keresés és a kompozíció. Az utóbbi nem egyszerű feladat, mivel jóval szűkebb képet kapunk a keresőből, mint amit az objektív valóban lát, ezért többnyire középre komponáltam a képeket, ami végülis be is vált.
Hazaérve a hívás és szkennelés után őszíntén szólva leesett az állam: nem akartam elhinni, hogy ilyen élességre képes ez az olcsó, régi gép. Minden bizonnyal ehhez köze van a Kodak TMax filmnek is, ami az egyik legélesebb képet biztosító nyersanyag még így lejárt formájában is. Erősen elgondolkodtató, hogy egy Szmena jelenlegi ára körülbelül 5000 forint és cserébe egy egész használható kis gépet kapunk, amivel tényleg alátámasztható az az állítás, hogy nem a gép a lényeg, hanem a fotós.
Comentários