Kevés olyan ikonikus látvány létezik, mint a Kelenföldi Erőmű híres kapcsolóterme, ami már megannyi film és videóklip forgatási helyszíne volt és sok urbexes is meglátogatta már. A kevésbé bevállalósaknak azonban csak egy álom volt ide eljutni, egészen idén nyárig.
Többször is említettem már, hogy szeretem az ipari létesítményeket fotózni, pláne ha ennyire patinásak. Szóval kapva kaptam az alkalmon amikor kiderült, hogy a Hosszúlépés ide is szervez vezetett túrát. Amikor megláttam, hogy mennyi ember van a gyülekező pontnál akkor azért elkezdtem aggódni, hogy vajon mennyire lesz lehetőségem fotózni ekkora csoportban. Az aggodalmam azonban teljesen hiábavaló volt. Amint beléptünk a területre, egyből elámultam a régi kapcsolóház épületén, ami az art deco-ra jellemzően rengeteg üvegablakkal rendelkezik. Persze ezek állapota leginkább a poszt-apokaliptikus filmek díszletére hajaz. Ezúttal a Lumix G9-emet vittem magammal egy Leica 8-16 F2.8-4,0 ultra nagylátóval meg a legendás Olympus 12-40 F2.8 Pro riporter zoom-al és ezek mind jó választásnak bizonyultak. Az ultra nagylátóra mindenképpen szükség volt, mert a helyszín hatalmas, ami jól látszik a derítő medence irányából lőtt képen.
A séta során kint nem voltunk túl sok időt, mivel feszes volt az időbeosztás, de az igazi hangulat odabent található. Az Inotai Erőművel összehasonlítva ez sokkal sterilebb helyszín. A régi apróságokat már kipakolták innen, de még mindig akad itt jónéhány villamosberendezés és kapcsolótábla, amiken látszik, hogy nem a mostani korszakból származnak ellentétben az Óbudai Gázgyárral ahol már semmi nem őrzi a régmúltat.
Az épület egyes részein nagyon jó fény-árnyék viszonyú képeket lehet lőni, köszönhetően a sok üveg felületnek. A vasszerkezetek is jó fotótémát biztosítanak az indusztriális témák kedvelőinek, de ide magas ISO és alacsony rekesz szükséges, ami a LumixG9-en már azért produkált zajt, de szerencsére ezt utómunkában könnyen lehetett korrigálni. A túra fénypontja egyértelműen a kapcsoló terem volt, amit szerencsére le tudtam fényképezni üresen, látogatók nélkül. Hihetetlen látvány, ahogy az üveg plafonon keresztül szűrődő fény megvilágítja az analóg műszereket, de az egész helyiségnek az egyik leghátborzongatóbb része a kezelő személyzet számára felhúzott mini bunker, ami a 2. világháborús légitámadások során volt szükséges.
Összességében a rövid idő ellenére szuper képeket lehetett lőni és közben nagyon sok érdekességet hallgatni erről az egyedülálló épületről, aminek a sorsa még nagyon kérdéses. Ha alkalmatok adódik elmenni, akkor ne habozzatok!
Comments